Oldalak

2010. december 21., kedd

Pilinszky-est, december 8.


Ki ez a kisfiús mosolyú költő, aki akár négy sorban is képes kifejezni a világmindenséget, aki egy kelet-európai diktatúrában is européerként élte világát, látszólag tudomást sem véve az őt is megbéklyózni kívánó szellemi nihilből?
Ki ez az ember, aki a kortól és emberektől ennyire elzárkózva alkotott, aki nem kérte költőtársai barátságát – mondván, hogy őket írásaikon keresztül is tökéletesen meg tudja ismerni?

Kiss Eszter előadása ezekre a kérdésekre kereste a választ.
 
Eszter előadása hírének igen megörültem, lévén Pilinszky mindig közel állt hozzám. Mostanában elég ritkán olvasok verseket, de úgy éreztem, hogy végre itt az ideje, hogy leporoljam versesköteteimet és agytekervényeimet egyaránt.

Eszter Pilinszky János zord költészetét mutatta be december 8-án a pátyi Irodalmi Klubban a megjelentek aktív részvételével. Nem kis feladatra vállalkozott, vállalkoztunk.
Eszter igen színesen ismertette Pilinszky családi hátterét és az őt érő hatásokat, amelyek alapvetően meghatározták a költő világlátását és végső soron költészetét: elnőiesedett család, Isten, prostituáltakat pátyolgató apácák, majd a második világháború képei, találkozásai a koncentrációs táborok lakóival, intellektuálisan igazából talán soha be nem teljesedett szerelmek, kettősség a remény és a sötétség mezsgyéjén.
Eszter előadása kezdetén, néhány vers felolvasása után megkérte a jelenlevőket, hogy soroljanak fel néhány szót, amelyek gyakran előfordulnak Pilinszky verseiben, és amelyek a versek hangulatát alapvetően meghatározzák. Magány, sötét, hideg, csillag, csönd, üres, űr…… Pilinszky kulcsszavai.
Pilinszky költészete minden „barokkos” elemet nélkülöz, néhány szó, néhány sor és nem túl sok vers; hideg pontossággal illeszti össze a szavakat minden felesleges elemet eltávolítva. Néhány jelző, néhány főnév, és egyre kevesebb ige.
Pilinszky első kötetét, az 1946-ban megjelenő Trapéz és korlátot – amely hangvételét és témaválasztását tekintve is meglehetősen újszerűen hatott – nagyon pozitívan fogadták; Pilinszky az utolsók közt kapta meg érte a Baumgarten-díjat. 1949-től több évre elhallgat; eközben inkább olvas, verses meséket ír, lektorként dolgozik, illetve verseket is ír, de következő kötete, a Harmadnapon, csak 1959-ben jelenik meg. A hatvanas évek elejétől sokat utazik: Párizsba, Londonba, Belgiumba, Svájcba, Amerikába. Verseit ismerik külföldön is, hiszen végtelenségig redukált sorait meglehetősen könnyű fordítani. Verseit többek közt Ted Hughes és Pierre Emmanuel fordítja. Pilinszky népszerű, – itthon és külföldön egyaránt. Rajonganak érte. Különösen a nők. Verseiben nagy szerepet játszik a nőkhöz fűződő ambivalens viszonya: kapcsolataiban csak fokozódik magánya.
Ugyanez a végtelen magány fogalmazódik meg a koncentrációs táborokkal kapcsolatos élményeire reflektáló verseiben is. Nagy összegző versét, az Apokrifet (1956) a szerző előadásában, felvételről hallgathattuk meg. Pilinszky lassan, kimérten mond ki mindent, mit a világról gondol.
Eszter a súlyos és sokszor komor verseket a költő feljegyzéseiből való részletekkel próbálta kissé ellensúlyozni; voyeurként bepillanthattunk Pilinszky mindennapjaiba, és elmosolyodhattunk néhány másodpercre egy-egy apró momentumon.

Pilinszky verseinek drámaiságát Eszter teljes átéléssel tolmácsolta az esten a jelenlevők számára. Nagy élménnyel és mély gondolatokkal gazdagodtunk.

Batta Orsolya















4 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:

Éva írta...

Az én Pilinszkym. Számomra a Költő, érzésvilágának két aspektusa figyelemre méltó. A homoszexualitása, és a mély vallásossága, amely miatt soha nem engedte meg önmagának megélni a valódi szerelmet. Minden sorában ott feszül az Isteni próbatétel tudata, és a mélységes megfelelni vágyás.Neki a NŐ, Szűz Mária.Ezért volt fontos tudni hogy a Ravensbrücki passió című versben egy NŐI fogolytáborról tudósít, és azt látom irtóztatónak a vers alapján, hogy a NŐT, az ASSZONYT, ANYÁT, HÚGOT, NŐVÉRT, megfosztották a nemétől. Az hogy kivégezték, szinte megváltásként jelenik meg. Fel sem kiált az áldozat, mert már Ő nincs. Valószínűleg sosem tudjuk meg, milyenek voltak a kapcsolatai, mert a Kedvesei, hallgatnak erről, azt azonban tudjuk, gyermektelenek voltak.Pedig, családot alapítani, gyermeket nemzeni, Istennek tetsző cselekedet lett volna. Nekem, úgy tűnik, óriási kudarcként élte meg hogy nem volt képes rá. Eszter azt mondta, Pilinszky mizantróp volt. Vitatkoznék ezzel. Nagyon fontos volt neki az elismerés, és hogy értsék,Ő, mindenkihez szólt. A lelke legmélyéig mutatta meg a küzdelmeit verseiben, bátran nézett szembe mind a társadalmi berendezkedés problémáival, mind a saját gondjaival, és minden emberi problémával.

Kollár Péter írta...

Kedves Orsi, köszönöm az est remek és igényes összefoglalását! Kedves Évi, köszönöm az értékes gondolatokat, az elhangzottak kiegészítését!

jakab írta...

Yonderboi: Egyenes labirintus (részlet) - Pilinszky János

Kisseszter írta...

Jakab! Ez a Yonderboy-zene Pilinszkyvel karöltve tökéletes!!!
Köszönöm, nem ismertem!
Eszter

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.
/