Oldalak

2011. április 19., kedd

Költőnők-nőköltők, 2011. március 30.

   Az irodalmi klub március 30-i rendezvényén magyar költőnők műveiből válogatott Kiss Eszter színművész. Az előadást megelőzően felvetődő kérdésre, miszerint másként ír-e egy nő, illetve hogy nemi identitásunk közrejátszik-e az olvasásmódunkban, már a kiválasztott versek is megadták a választ. Néhány kivételtől eltekintve emocionális töltetű költemények kerültek be a válogatásba, tipikusan női problémákat tematizálva.
   Az irodalomtudomány ma már egyetért abban a kérdésben, hogy minden olvasói, befogadói tapasztalat más és más, így létezhet női szöveg és olvasat is. Az 1960-as évektől a feminista irodalomtudomány révén terjedt el a női irodalom fogalma, mely – nagy leegyszerűsítéssel élve – a műalkotásba belekódolt női identitásproblémákat, szerepeket elemzi, az ebből adódó társadalmi problémákra is rávilágítva. Alapvetően abból kiindulva, hogy a művekbe beépülő női tapasztalat más, mint a férfié.
   Kiss Eszter ezúttal tehát hazai költőnők alkotásából válogatott: több olyan alkotó műveivel találkoztunk, mely része a kánonnak, egyetemi előadások témája. Közismert a Petrőczy Kata Szidónia, Lesznai Anna, Kaffka Margit életmű, s ugyanakkor olyan szerzők is szóba kerültek, akiknek életműve és személye, noha nagyon izgalmas, mégsem része az irodalmi köztudatnak, elsüllyedt szerzőnek számítanak (Kolosy Elvira, Karay Ilona). A műveket olvasva - igazságtalanul.
   A továbbiakban újabb adatokkal szeretném visszaidézni és bővíteni az előadáson elhangzottakat.

   Elsőként a magyar női költészet egyik legkorábbi képviselőjétől, Petrőczy Kata Szidónia verseit hallottuk, aki a XVII-XVIII. század fordulójának egyik leggazdagabb és legmívesebb életművét tudhatja magáénak. A történelembe és a korabeli politikába alaposan beleszóló Habsburg-ellenes család sarja, a történelem és saját magánéletének viharai közepette írta verseit. Az előbbibe beletartozott, hogy szüleinek és családjának a Wesselényi-összeesküvés bukása miatt menekülnie kellett Felső-Magyarországból, illetve hogy mind maga, mind férje politikai okokból rabságba esett. Mindemellett férjével, Pekry Lőrinccel sem volt felhőtlen a költőnő kapcsolata. Nem volt elég, hogy maga evangélikus lévén, református férfi felesége lett, Pekry azonban katolizált is, igaz, végül újra visszatért a református hitre. És – mikért a művésznő által tolmácsolt versek is mutatták – a férj hűtlensége is oka volt a sikertelen házasságnak. Mindezek, valamint gyermekeinek halála is közrejátszottak abban, hogy Petrőczy Kata élete vége felé – feltehetőleg a pietizmus hatására – egyre több verses imát is írt. Sajnos ezekről a versekről nem esett szó az előadás során – nyilván az idő rövidsége miatt. Ez a hallatlanul izgalmas személyiség, a hányatott életút, a történelem destruktív hatása áll ennek a vallomásos, már-már az intimitás határát súroló önfeltáró költészetnek a hátterében. Petrőczy Kata egyébként költeményeit vers és ének műszóval különböztette meg attól függően, hogy valamilyen dallamra írta-e azokat vagy sem.

   Időben egy nagyobb ugrást téve a továbbiakban Szendrey Júlia kevéssé ismert kötészetéről emlékezett meg Kiss Eszter. Petőfi feleségeként ismertségre szert tett Szendrey Júlia élete a költő halála után kevésbé ismert. Még a gyászév letelte előtt – főként egzisztenciális okokból – feleségül megy Horvát Árpád történészhez, akitől három gyermeke is született. Ezt a második házasságot sok vita és kritika kísérte, pl. Arany János A honvéd özvegye című versét róla írja. A frigy amúgy sem lett sikeres, Szendrey Júlia 1865-ben, nagybetegen elköltözik férjétől és gyerekeitől, s 1867 szeptemberében meghal. Írói munkássága 1850 után bontakozott ki. Versek mellett elbeszéléseket és naplót is írt, Andersen meséit és George Sand írásait fordította. Az elhangzó versekből is kitűnik, hogy a költőnőt női témák foglalkoztatják, pl. az anyaság; az elvesztett boldogság gyönyörűsége és a jelen disszonanciája finom metaforába bújtatva. Költészetén magánéletének sikertelensége sejlik fel. S miként költői életművét kutató Raczky Rita is megjegyzi, Petőfiné töredékes életműve épp annyira érdekes lehetett volna, mint élete, ha több időt ad számára a sors.

   A következő költőnő, Czóbel Minka hosszú, ám magánéleti viharoktól mentesebb életet mondhat magáénak. Személyét életében és halála után is sok legenda lengte körül, melynek két alappillére Justh Zsigmonddal kötött barátsága, mely mögött sokan szerelmet sejtenek, és a vele egy sírboltban nyugvó barátnővel, Büttner Helénnel kapcsolatos. Az Aracson születő és többnyire ott is élő költőnő, aki egyébként sokat utazott Európában és a Sorbonne-on végzett, Orczy Lőrinc unokája, sógora pedig Mednyánszky László. A festő hívta fel Jókai és Justh Zsigmond figyelmét Czóbel Minkára, aki az 1890-es évektől több folyóiratban is publikált. Szecessziós-szimbolista lírája, szabadvers-kísérletei a XIX. század végének, XX. század elejének legfontosabb költőnőjévé tették, noha kései életműve a Nyugat lírájával nem vehette fel a versenyt. Az elhangzottakkal ellentétben Czóbel Minka költészetét abszolút számon tartja az irodalomtudomány – legalábbis vizsgaanyag az egyetemi képzésben, és ma már a gimnáziumban is megemlékeznek róla. (Azt már csak sok-sok zárójelben merem leírni az előadáson elhangzott Ady-Czóbel kapcsolat meg nem valósulására tett utalás kapcsán, hogy 22 év korkülönbség van a két szerző között a költőnő javára, tehát ilyen fel sem vetődhetett kettejük között, és korabeli emlékiratok ismeretében úgy gondolom, Ady nőtisztelete kissé eltúlzottam épült be a köztudatba. Ellenben respektálta a női művészeket – mint A verselő asszonyok című, a bevezetőben elhangzott vers is mutatja.) Miként az előadáson elhangzott, Czóbel Minka fordította Verlaine verseit, s a hagyomány szerint Az ember tragédiáját németre fordította. Ám ez utóbbinak mai ismereteink szerint – mint ez a Madách Társaság elnökétől tudom – nem maradt fenn a kézirata.

   Feledésbe merült, ugyanakkor a Czóbel Minka pályakezdésével egybeeső, két kevésbé ismert költőnő, Kolosy Elvira és Karay Ilona szerény, de annál izgalmasabb életműve is.
   A művésznő elmondta, hogy alig tudható valami Kolosy Iréne Elvira életéről, ám annál jobbak és szellemesebbek költeményei. Az irodalomtörténet-írás tudja, hogy Kolosy Elvira egy kunhegyesi esküdt és egy református papleány gyermekeként született. Szüleitől örökölte műveltségét: az apja görög és latin szerzőket fordított és lapot is szerkesztett. Kolosy Elvira a helyi folyóiratokban már tizenéves korában publikált, majd mind az MTA Katona József, mind Arany János emlékére és tiszteletére hirdetett pályázaton versei dicséretben részesültek. Ezt és szülei halálát követően Budapestre jött, és számos neves lap (Vasárnapi Újság, Magyar Szalon, Bolond Istók) munkatársa lett. 24 éves korában bekövetkező korai halála akadályozta meg az életmű kiteljesedését. Szász Károly kálvinista püspök temette, aki egyben rokona és költőként a kor egyik legnépszerűbb alkotója, s munkatársa volt a Vasárnapi Újságnál. Az elhangzó epigrammák – mely formavilágot feltehetőleg apja szerettette meg – egyébként valóban nagyon szellemesek. Köszönet Eszternek, hogy felhívta rá a figyelmünket.

   Éppen tíz évvel kevesebbet élt Karay Ilona, akinek 18 fennmaradt versét, egy életrajzi prózáját és búcsúlevelét Weöres Sándor felesége, Károlyi Amy gondozásában ismerhettük meg. Az aradi születésű, majd Pécsett élő fiatal leány – miként az előadáson is elhangzott – családi problémák és egy reménytelennek vélt szerelem hatására édesapja pisztolyával vetett véget életének alig tizenöt évesen. Kitűnő versei jogossá teszik Károlyi Amy felvetését, miszerint ha hosszabb adatik meg Karay Ilona számára, ő lehetett volna Kaffka Margit.

   S már meg is érkeztünk a Nyugat egyik legizgalmasabb munkatársához, a nagykárolyi születésű, lecsúszott nemesi, dzsentri valamint értelmiségi családból származó Kaffka Margithoz. Előbb tanítónői, majd tanárnői képesítést szerezett, másfél évtizedig tanított, emellett bontakozott ki költői és írói életműve. Kaffkát elsősorban prózaíróként tartja számon az irodalomtörténet, a Színek és évek mind témájában mind stílusában a legjobb társadalmi-lélektani regényeink egyike. Móricz Zsigmond és Schöpflin Aladár méltatta az 1911-ben megjelent regényt, Radnóti Miklós művészi fejlődéséből írta disszertációját. Mielőtt író lett, versekkel indult pályája, elsőként Osvát Ernő lapja, a Magyar Géniusz közölte verseit, majd A Hét és a Szerda, illetve a már említett Vasárnapi Újság. 1903-ban és 1906-ban megjelenő verseskötetei impresszionista és dekadens jegyeket tartalmaznak, ebben van modernségük, ugyanakkor hagyományosabb, konvencionálisabb, pl. bibliai vagy történeti témákhoz is szívesen nyúlt. Halála évében új verseskötettel (Az élet útján) jelentkezett, melynek előszavában elmondja, hogy mondanivalójának artikulálásához a verses forma egyre szűkebb. Talán ezért is fordult a próza felé. Regényeit is érdemes olvasni (Hangyaboly, Állomások, Mária évei), meglepődünk modern hangján. S miként az előadáson elhangzott, az ő élete is rövidre sikeredett: 12 éves fiával együtt 1918-ban a spanyolnátha áldozata lett. (A Kaffka magánéletére vonatkozó pletykáriumból szerencsére kimaradt a Nyugat folyóirat köréből kikerült „udvarlóinak” sora, számos volt belőle, köztük épp Osvát is, de ezt én sem mesélem el.)

   Lesznai Anna szintén a Nyugat első nemzedékével indult, s amellett hogy költőnő volt, képzőművészként is sikeres pályát futott be. Lesznai, eredeti nevén Moscovitz Amália gazdag, zempléni földbirtokos családból származott. Előbb iparművészetet tanult Budapesten Bihari Sándor, majd 1907-től Párizsban Lucien Simon tanítványaként. Unokabátyja, Hatvany Lajos vitte el első verseit a Nyugathoz 1908-ban, s ezután a lap munkatársa lett. Az irodalom mellett közel került a szociológiai érdeklődésű Huszadik Század folyóirat baloldali érzelmű értelmiségű köréhez, férje a lap szerkesztője, alapítója Jászi Oszkár lett 1913 és 1919 között. A tízes évek elején Lesznai bekapcsolódott a Nyolcak művészeti csoportosulásába is, részt vett kiállításaikon. Balázs Béla révén tagja volt a Vasárnapi Kör szellemi műhelyének, melynek vasárnapi találkozóiról naplója fontos információkkal szolgál. Több meseillusztrációt készített, illetve Ady 1913-as A Magunk szerelme és 1914-es Ki látott engem? című kötetének címlapját is ő tervezte. (Ady egyébként több kötetét is Lesznainak ajánlotta.) 1919 után Bécsbe költözött Jászitól különválva, majd 1938 után Amerikába emigrál második férjével, Gergely Tiborral. Élete vége előtt még hazalátogat, itthon jelenik meg regénye, a Kezdetben volt a kert, mely családtörténeti elemekre épül.
   Irodalmi pályája elején versekkel jelentkezett, mely a századvég romantikus vágylírájába sorolható. Egy új életérzés formakeresése jellemzi költészetét, a felszabadulás előtt álló nő őszinteségével tárulkozik fel szerelmi lírája, magányérzet megszüntetésére irányuló törekvés jellemezi költészetét. Líráját átszövik a természeti és mesei motívumok, a panteisztikus gondolkodás, képeit gyakran a természetből veszi. Első kötete, a Hazajáró versek (1909); ám a legművészibbnek tartott az Édenkert. Ez utóbbit önfeltárulkozásáért és szecessziós mívességéért becsüli az irodalomtörténet. Élete utolsó évtizedében hazatért, sajtó alá rendezte összegyűjtött verseit. Képzőművészként is nagyon érdekes életművet hagyott maga után. A Nyolcak kiállításán hímzésekkel jelentkezett, melyet mezőkövesdi népi motívumok felhasználásával álmodott meg, illusztrációi is rendkívül érdekesek.

   A nyugatos írónők kortársa az Erdélyben élő és alkotó Berde Mária. A református papcsaládból származó költőnő magyar és német szakon végzett a kolozsvári egyetemen, majd bölcsészdoktori címet szerzett. Müncheni tanulmányútja során tüdőbajba esett, mely egész életére kihatott. Aktív részese volt az erdélyi irodalmi életnek, több folyóirat szerkesztője (Erdélyi Szemle, Zord Idő), többi művét a Napkelet, Erdélyi Helikon, Világosság közli. Regényei, melyek női sorsokat ábrázolnak, nagy sikert arattak a két világháború között, ám sajnos ő is az elsüllyedt, de egykor nagy hatású írók közé sorolható. Próza és dráma mellett verseket is írt, érzelmes, női témák éppúgy verstémái, mint az istenhit.

   Három kortárs költőnővel zárta Kiss Eszter az előadását. Gergely Ágnes, Falcsik Mari és Tóth Krisztina költeményei hangzottak el. Róluk nem is írnék hosszabban, hisz saját honlapjuk van, ahol tájékozódni lehet. Falcsik Marit, a művésznő egykori tanárát nem ismertem, köszönet érte, hogy Eszter felhívta rá a figyelmemet. Gergely Ágnes és Tóth Krisztina műveit nagyon szeretem. Prózaíróként is zseniálisak!
Végezetül két pontatlanságra szeretném még felhívni a figyelmet.
   Elhangzott, hogy Karinthy Frigyes felesége, Böhm Aranka spanyolnátha járvány áldozata lett. Karinthy első felesége, Judik Etel halt meg 1918-ban spanyolnáthában, miként Kaffka Margit és kisfia. Judik Etel egyébként egy nagyon tehetséges színésznő volt, a Thália társaság dívája, akit Karinthy a színpadról szöktet meg 1913-ban férje elől. Közös gyermekük Karinthy Gábor költő. A második feleség, Böhm Aranka a fasizmus áldozata lett. Ady valóban hozzá írta az „Arany” verseket. Böhm Aranka egyébként Karinthy Ferenc édesanyja.
   Tudomásom szerint Czóbel Béla nincs rokoni kapcsolatban Czóbel Minkával.

   Természetesen az előadáson elhangzott versek és alkotóik nem reprezentálják a teljes magyar női költészetet. Jó lett volna hallani Erdős Renéeről, akinek első kötete megjelenését Eötvös Károly támogatta, s aki jelentős hatást gyakorolt Ady költészetére, vagy éppen a költő Csinszkáról, aki Adynak elküldte verseit ismerkedésük elején, s akinek személyét nagyon gyakran hozták párhuzamba Szendrey Júliával. Vagy a másik költőfeleségről, Babits Mihály feleségéről, Török Sophie-ról. És még sorolhatnánk jobbnál jobb költőnőinket. Nyilván ez már nem férhetett bele a szoros tematikába.

Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna





4 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:

Kollár Péter írta...

Köszönöm az értő, gondos és körültekintő munkát! Ez a kisebb tanulmány nagyszerű kiegészítése az előadáson elhangzottaknak - véleményem szerint bőven kárpótolja azokat, akik nem tudtak eljönni a rendezvényre!

Kollár Péter írta...

Kérhetünk esetleg szakirodalmat a téma továbbgondolásához? Köszönöm, Péter

Zsuzsanna írta...

Számos írás született az elmúlt száz éveben a nőírókról, nőköltőkről. Három beszerezhetőt ajánlanék ezek közül:

Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé” – A magyar írónők története két századforduló
között. (1795-1905). (Kortárs Kiadó, Budapest, 1995.);

és két újonnan megjelent kötet:

Nő, tükör, írás. értelmezések a 20. század első felének női irodalmából (Ráció, Budapest, 2009)
Borgos Anna - Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban. (Noran, Budapest, 2011)
Zsuzsanna

jakab írta...

Ha egyszer el kellene innen mennem, pár könyvet vinnék magammal. Ha megint elválnék, amit nem szeretnék, a könyveimet tartanám meg. (Tóth Krisztina)

http://www.es.hu/toth_krisztina;tisztelt_holgyeim_es_uraim_kedves_irok_kedves_olvasok;2011-06-01.html

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.
/