2011. január 30., vasárnap
Színész vagy költő? Színész és költő?
Színész majd költő. Kaptunk választ a kollégától jó másfél évszázaddal később.
- Petőfi ez, meg még mennyi minden? mutat föl Eszter egy ütött-kopott kötetet.
Még mennyi minden?
Hermann Ottó, a természettudós, néprajzkutató, régész, politikus, az utolsó magyar polihisztor, így ír az „Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága” (Szépirodalmi Kk. 1983) című könyvében:
„Petőfi mintha csak sejtette volna, hogy a tudomány két fülemile fajt különböztet meg, úgymint a Luscinia vera Sund. fajt, mely lágyabb hangú és a Luscinia philomela Bechst., melynek dala erősebb, csattogóbb: a magyar fülemüle a tudományban is.” (78. old.)
Friedrich Nietzsche német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, költő, zeneszerző, ifjúkorában Petőfi versek megzenésítésével múlatta az időt. Az Ereszkedik le a felhő... című fülemilés vers német fordítását ő, az eredetit pedig Egressy Béni zenésítette meg.
Ereszkedik le a felhő...
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.
Az óra jó későre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?
Záporeső csak ugy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja,
Megesik a szíve rajta.
Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsohajtott lelkem!
Cseke, 1846. október 17.
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.
Az óra jó későre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?
Záporeső csak ugy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja,
Megesik a szíve rajta.
Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsohajtott lelkem!
Cseke, 1846. október 17.
Ständchen
Herab läßt sich der Wolke Saum,
Herbstregen tropft auf Strauch und Baum,
der Baum siecht hin im Blätterfall,
und dennoch singt die Nachtigall.
Es ist bereits spät an der Zeit,
und schlummerst du schon, braune Maid?
Hörst du den Nachtigallenschall,
das trübe Lied der Nachtigall.
Es gießt der Regen stark im Ort,
die Nachtigall singt trotzdem fort,
und wer da hört ihr trübes Lied,
dem wird das Herz so schwer und müd.
Ei schläfst du, braunes Kind, noch nicht,
horch was das Vöglein singt so schlicht!
Denn meine Liebe ist's, die singt,
ist meine Seele, die verklingt.
(Karl Maria Kertbeny (1824-1882) szinte szó szerinti német fordítása Szerenád címmel)
Herab läßt sich der Wolke Saum,
Herbstregen tropft auf Strauch und Baum,
der Baum siecht hin im Blätterfall,
und dennoch singt die Nachtigall.
Es ist bereits spät an der Zeit,
und schlummerst du schon, braune Maid?
Hörst du den Nachtigallenschall,
das trübe Lied der Nachtigall.
Es gießt der Regen stark im Ort,
die Nachtigall singt trotzdem fort,
und wer da hört ihr trübes Lied,
dem wird das Herz so schwer und müd.
Ei schläfst du, braunes Kind, noch nicht,
horch was das Vöglein singt so schlicht!
Denn meine Liebe ist's, die singt,
ist meine Seele, die verklingt.
(Karl Maria Kertbeny (1824-1882) szinte szó szerinti német fordítása Szerenád címmel)
Hallgassuk a két fülemilét Svéd Sándor és Dietrich Fischer-Dieskau előadásban!
Máj Jakab

Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
-
►
2012
(29)
- ► szeptember (3)
-
▼
2011
(31)
- ► szeptember (2)
Rendszeres olvasók
Üzemeltető: Blogger.
1 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:
Köszönjük az érdekes és értékes információt!
Megjegyzés küldése