Oldalak

2010. november 29., hétfő

Babits Mihály-est, november 24.


Nem csekélyebb témája volt a november 24-i előadásnak, mint Babits, a „megkoronázott költőfejedelem” pályája életrajzi adatokban, összefüggésekben és verseinek tükrében. Már a személyiség nagysága és műveinek terjedelme is érzékelteti: nem kis vállalkozásról volt szó ennek az életműnek egy előadásba sűrítésére tett kísérletével. Eszter előadássorozatának eddigi leghosszabb estje több mint két órán át vette igénybe a hallgatóság figyelmét, a szünetet nem számítva. Ez néhány későn érkezőnek az állóképességét is próbára tette, mert ezúttal már nem volt elég a szokásos ötven szék sem.

Babits Mihály élete három korszakra bontható, ezt követte az előadás tagolása is, melynek vége felé pedig ezek összegzését hallhattuk a Cigány a siralomházban című versének első három versszakában. Az előző két költőnél (Juhász Gyula, Szabó Lőrinc) megszokott módon, az életrajzi dátumok mentén haladva kísérhettük végig Babits szellemi fejlődését. Az előadás szerkezetének újdonsága pedig  – ami számomra különösen tetszett – a sok utalás kortársainak életrajzi mozzanataira, az életrajzi összefüggések, szellemi kölcsönhatások bemutatása, az eddigieknél sokkal gazdagabban. Mert ugyan mind Juhász Gyula, mind Szabó Lőrinc életrajzában több párhuzam és baráti kapcsolat villant föl hol említésszerűen, hol források citálásával, ezen az előadáson viszont több költő neve hangzott el, mint a legutóbbi verses előadóesten, ahol egy téma köré csoportosítva hallgathattuk különböző nyugatos költők gondolatait, verseit. Sőt, nem csak nevesítve kerültek szóba kortársak, de nagyon fontos életrajzi momentumokra, illetve ezek összefüggéseire kaptunk rálátást. Igaz, ezt megkövetelte a költőfejedelem kiterjedt kapcsolatrendszere is, hiszen ez a cím úgyszólván hivatalosan járt ki Babits Mihálynak. Babits pályájának csúcsa ugyanis a 20. század legfontosabb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak a főszerkesztői posztja, majd pedig a legrangosabb irodalmi kitüntetés, a Baumgarten-díj kurátori tisztje.

Az előadás első része alaposan megvilágította a költői útkeresés kezdeti lépéseit, Kosztolányi és Juhász Gyula barátságán keresztül. Részleteket hallhattunk hármójuk levelezéséből, ami vicces fényben tüntette föl az ifjú titánokat egymás és önmaguk kölcsönös dicsőítése, illetve Ady Endre személyének és költészetének pocskondiázása közepette. Az identitás megalapozásán túl, pontosabban innen megismerkedhettünk Babits szellemi keresgélésével a filozófia világában (Schopenhauer, Nietzsche, Bergson), valamint kísérleteivel a szecesszió irányzatán belül. A nehéz gondolatok után az erotika témája került középpontba: a költő találkozása a szerelemmel (?) egy fogarasi szőke leányzó személyén (vagy inkább testén) keresztül (Sugár című verse).
További próbálkozásainak kudarcát a Babits életét is döntően befolyásoló első világháború traumája tetézte, melyről fantasztikus, de nyomasztó képekben megírt visszaemlékezéseit, valamint a Vakok a hídon című képversét hitelesen közvetítette nekünk Eszter.



A szünet után folytattuk Babits Mihály további két korszakával. Itt az eddigiekhez képest több szó esett a politikai szerepvállalásról, ennek következményeivel együtt, bár Eszter ígérete szerint irodalom és politika viszonyáról külön tematikus est lesz majd. A Károlyi-kormány, illetve a proletárdiktatúra idején történt kinevezései okán két rangos irodalmi társaságból is kizárták Babitsot, a régi-új politikai rendszer pedig zaklatta, színvallásra akarta kényszeríteni, ami elől később az esztergomi „elefántcsonttornyába” menekült. Lelkiállapotát mindannyian mélyen átélhettük egy verse (Szíttál-e lassú mérgeket) és egy ún. prózaverse (Isten fogai közt) lenyűgöző tolmácsolása révén.

Ebben a politikai és egyéb magánéleti okokból (viszonya Ady özvegyével, Csinszkával) bizonytalan időszakban tűnik föl Babits életében Szabó Lőrinc, rajta keresztül pedig későbbi felesége Tanner Ilona (Török Sophie), amiről már részletesebben hallhattunk a Szabó Lőrinc-esten is, most pedig Szabó Lőrinc visszaemlékezéseinek ismételt felidézésével újra megborzonghattunk a bizarr történeten. Ennek a házasságnak a kiegyensúlyozottságát, és Babits lojalitását feleségéhez szépen fejezi ki az Engesztelő ajándék című verse, mely érdekes ellentételezése a fiatalkori Sugár címűnek, a fogarasi lányhoz.
Harmadik korszakában Kosztolányival és József Attilával történt összekülönbözése mellett nyomasztó hatást gyakorolt rá az újabb háború közeledte, s verseiben kifejezett politikai állásfoglalása miatt Babits életében váltakozva követik egymást a botrányok, elmarasztalások, ezekkel párhuzamosan pedig a díjak, elismerések. Élete vége felé gégedaganata, illetve annak operációja következtében elveszíti a hangját, így maradnak ránk beszélgető füzetei. Hogy mennyi humora volt még a megpróbáltatások ellenére, azt a Gyümölcsbe harapva című költeményén keresztül mutatta meg nekünk Eszter. A hosszú, de rendkívül tartalmas és csodálatos előadást Jónás imája című versével fejezte be.

Az előadás folyamán nem csak sok összefüggés és forrás, idézet hangzott el, hanem rengeteg utalás is a „kötelező alapművekre”, így bőven kaptunk olvasnivalót, melyek egy része a Könyvtárból kölcsönözhető, egy másik része pedig hamarosan meglesz, ha a Polgármesteri Hivatal pénzügyi csoportfőnöke is úgy akarja.
A szünetben az Ida Cuki, pontosabban Gábor Ákos támogatása révén, mindenki nagy örömére finom süti is került a tea, kávé mellé, amit ezúton köszönök a vendégek nevében is. Remélhetően követőkre talál a jó példa a helyi irodalmi-kulturális élet civil támogatásában, mecenatúrájában.
A videofelvétel elkészítéséhez rendelkezésünkre bocsátott kamerát köszönöm Peng Györgynek, a fotókat pedig Dévai Györgynek, Karvázy Szabolcsnak és Kollár Tamásnak.
Eszter még az előadás után, a színházi hagyományokhoz képest rendhagyó módon, demokratikusan megszavaztatta az éppen jelenlévőkkel az idei év utolsó rendezvényének időpontját. Szerencsére én is pont ráérek, így még arról is olvashatnak majd egy nagyszerű élménybeszámolót…


















2010. november 22., hétfő

Meghívó - Babits Mihály-est

"Vers, te másfelé röpülj, menekülj a vésztől,
nyugodalmas képeket, régi kort igézz föl.
Légy te búm-feledtető, légy te nekem Léthe:
kinek éber gondja kín, dalban újul léte."

(Emléksorok egy régi pécsi uszodára)


Szeretettel meghívjuk a Könyvtár Irodalmi Klubjának következő estjére, melynek témája Babits Mihály élete és költészete, Kiss Eszter művésznő tolmácsolásában. A klubest időpontja: 2010. november 24. szerda, 19.30-21 óra.

Azt est folyamán elhangzó versek letölthetőek innen: letöltés.
2010. november 21., vasárnap

Költők és halálképeik, november 10.


A videofelvételt köszönöm Peng Györgynek!



„Ha nem lenne halál, művészet sem lenne.“
(Kosztolányi Dezső)

Akár ez is lehetett volna a mottója Eszter november 10-i előadásának, mely az eredetileg tervezett időponttól, halottak napjától valamelyest eltávolodott, viszont aktualitásából azóta sem veszített. Miközben azon tűnődhettünk, lemondanánk-e a művészetről, az eddigiekhez képest líraibb előadást hallottunk.
A címből és az előre közzétett versösszeállításból is sejthető volt, hogy ezen az estén kevesebb életrajzi adattal és anekdotával találkozunk majd, inkább a költeményeké lesz a főszerep. Így is lett: különböző mélységig hallhattunk életrajzi adalékokat egy-egy költő művének a megértéséhez, de felfogásukat a halálról, illetve annak változásait sokkal jobban tükrözte a versek gondos összeválogatása és lenyűgöző előadásmódja. Az est további újszerűsége Eszter saját fotóiból készített kis kiállítása volt, amelyet a szünetben lehetett alaposabban tanulmányozni. A milánói Cimitero Monumentaleban készült szokatlan felvételek mindenkit megerősíthettek az előadásnak abban az alaptézisében, miszerint a művészek halálról alkotott elképzelései egy-egy korszak, világnézet előterében igencsak változatosak, de még a művész életszakaszaitól függően is.
A halálhoz való viszonyulás filozófiákat elválasztó kérdését vizsgálva az előadás gondolatmenetének lényeges pontja volt az a további megkülönböztetés, miszerint nem csak a halálhoz, hanem a meghaláshoz is különbözőképp közelítettek az elhangzott költemények szerzői: Juhász Gyula, Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós. Az előadás menete ezeknek a költőknek a halálról, a meghalásról alkotott elképzeléseit átalakulásuk folyamatában követte végig. Ennek megfelelően változott a hangulat is: a téma abszurd mivolta ellenére az est elején még derült légkörben jóformán a halál arcába nevettünk, amikor a nyugatos költők képzeteit a meghalásról unaloműző tevékenységként vagy lázadásként értelmeztük, a szünet után viszont ugyanezeknek a költőknek haláluk előtt írt verseiből, illetve Radnóti soraiból áradó komor képek hatására megdöbbenés uralta a befogadóképessége határán álló termet. A téma komolysága ellenére még többen voltak kíváncsiak Eszterre és a rendezvényre, mint legutóbb, mintegy ötvenen.
Mivel a megszokotthoz képest több vers hangzott el, Eszternek nagyobb tere nyílt művészete bemutatására – véleményem szerint minden eddigit felülmúló módon. Az előadást Haydn Búcsú szimfóniája nyitotta meg, és Kosztolányi „Lásd kisfiam” című verse zárta, amely magába sűríti az est folyamán kibontott gondolatokat.


A fotókat köszönöm Kollár Tamásnak!


Kiegészítések a "Költők és halálképeik" című előadáshoz

Kedves Barátaim!


Most a zenét küldöm el nektek szeretettel, illetve egy részletes elemzést a műről. Íme:


Haydn, Joseph: fisz-moll Búcsú szimfónia, Nr. 45.

Az előadáson ígért verseket pedig itt találjátok:

Szabó Lőrinc: Lóci és a szakadék
Ady Endre: Közel a temetőhöz
Szabó Lőrinc: Egy egér halálára

Eszter


2010. november 7., vasárnap

Meghívó - Költők és halálképeik


Érzed-e, testvér, néha szédülettel
És áhítattal a csodát, hogy élsz itt,
Hogy veled együtt világok kerengnek
S hogy velük együtt néked is a vég int

(Juhász Gyula: Credo, 1924)
 


Szeretettel meghívjuk Kiss Eszter "Költők és halálképeik" című előadására a Pátyi Könyvtárba! A klubest időpontja: 2010. november 10. szerda, 19.30-21.00 óra.

Az est folyamán a következő versekkel foglalkozunk: letöltés.
2010. november 2., kedd

Szabó Lőrinc-est, október 27.


A videofelvételt ezúton is köszönöm Peng Györgynek!

Múlt hét szerdán elérkezett Kiss Eszter művésznő rendezvénysorozatának második előadása, amit már többen vártak az érdekfeszítő téma miatt: ezúttal Szabó Lőrinc költészetével foglalkoztunk. A várakozást érdeklődés is követte, ami számszerűen kb. 40 főben realizálódott – látványos fejlődés az előző rendezvényhez képest. A költő népszerűségén túl minden bizonnyal benne volt ebben a Juhász Gyula költészetét tematizáló előző klubest varázsa, meg egy kicsit a marketing hatása.
            Szabó Lőrinc művészetéért azonban nemcsak a vendégek lelkesednek, de az előadás bevezetőjében, illetve az est folyamán később elhangzott megjegyzésekből kiderült, Eszter már gimnazista kora óta rajong érte. Gyanús volt, hogyan hódíthatott meg a költő annyi nőt, holott nem volt szépségideál, de aztán megtudtuk: a filozófiájának nem lehet ellenállni. Következésképpen az előadó e két kiindulópont köré építette fel az előadás gondolatmenetét. Valószínűleg szerepet játszott Eszter rajongásában egyébként az a körülmény is, hogy egyik diákkori barátnője a költő unokája volt. Mindenesetre ez a lelkesedés a mai napig tart, amiből barátság született Kabdebó Lóránttal, Szabó Lőrinc hagyatékának egyik legjelesebb kutatójával. Rajta keresztül eljutott a publikálatlan forrásokig is, amiből néhány érdekességet megcsillantott számunkra az este folyamán. További következménye ennek a rajongásnak az a tévéjáték, amelyben a költő feleségét és szerelmét alakítja egyszerre Kozák András oldalán, és amit az előadás után közösen meg is néztünk. Ilyesmiről maradt le az, aki kihagyta a klubestet. Bánhatja, de vigasztalja az a körülmény, hogy a tévéfilmet valamint az előadást felvételről utólag is megnézheti a Könyvtárban – igaz, a hangulatért nem kárpótolja.
            Az előadás alatt több vers hangzott el, mint Juhász Gyulától múltkor, most ugyan többször csak részletek, mivel Szabó Lőrinc költeményei hosszabbakra sikerültek. A sok verset magam részéről nagyon élveztem, kár, hogy most nem követték egymást olyan szigorú sorrendben a papíron, ahogyan elhangzottak – ugyanis az előadásokon a verseket nem csak hallgatjuk, hanem szemünkkel is követjük a hozzászólások megkönnyítése érdekében –, kissé zavaró volt felolvasás közben a folyamatos zörgés az ide-oda lapozgatás miatt. Hogy a terjedelmes szövegek Szabó Lőrinc költői erősségei vagy gyengéi közé számítanak-e, azt nem tudom, de az utókor mindenképpen hálás érte, mert amint megtudtuk, költői és publicisztikai munkássága mellett grafomán hajlamánál fogva nem csak sok ezer levelet írt élete során, hanem egészen egyedülálló módon ránk hagyta gondolatait verseinek keletkezési körülményeiről is, feljegyzések formájában. Ezt ma Kabdebó Lóránt gondozásában a „Vers és valóság” című kötetben tanulmányozhatja az utókor. (Művei közül jó párat a Könyvtár is tárol, jó lenne, ha megvehetnénk már az újabb kiadást.)
            Az életrajzi megközelítésű előadás elején a költő gyerek- és ifjúkorának meghatározó élményeivel kapcsolatban arról hallhattunk, hogy már ekkortól kettősség jellemezte személyiségét, ami végigkísérte egész életén: az iskolában egyszerre mintatanuló és lázadó diák, fiatal költőként pedig ragaszkodik a klasszikus verseléshez, és egyszersmind keresi az utat a modernséghez. A lázadó hajlam ellenpólusát Babits Mihályban találja meg, akivel egy csapásra barátságot kötnek. Tovább korszakolva életét, végigkísérhettük költői és szellemi fejlődését, lelki szenvedéstörténetének stációit, valamint felfogását a társadalomról. Megismerkedhettünk a realizmushoz való viszonyával, valamint az ezzel való kísérletezés közben feltalált, sajátosan Szabó Lőrinci csattanóval a realista versei végén. Eszter nagyon elegánsan fűzte múltkori előadásának mondandóját az előadás menetébe, összekapcsolva Juhász Gyula pályáját Szabó Lőrincével. Utóbbi költői és szellemi fejlődésében meghatározó élmény volt a beteg Juhász Gyulával való találkozás, ez nagyban hatott rá annak az egészen sajátos látásmódnak a kialakulásában, ami további költeményeit jellemezte, és aminek aztán a magyar irodalomban több követője is akadt: rájött ugyanis, hogy verseiben kísérleti alanynak használhatja önmagát, és egyben megfigyelője is lehet ennek a kísérletnek. Aktor és néző kettős látásmódjának álomszerű állapota ettől fogva végigkíséri költészetét.
            Eszter a költő életét alapvetően meghatározó nőügyek közül a legalapvetőbbet emelte ki és mutatta be, Vékesné Korzáti Erzsébettel való viszonyát. Életrajzi pletykákból ezúttal kevesebbet hallhattunk – amit személy szerint sajnálok az előadó fentebbi ismeretségei okán –, viszont nagyon feszített volt az előadás tempója a végére tervezett filmvetítés miatt. A kávé- / teaszünet után lejátszott tévéfilm hatására az előadás most inkább kissé multimédiás lett, mint interaktív, de ötletes új szín a klub életében, számomra tovább fokozta az előadás színházi jellegét – véleményem szerint megfontolandó lenne a továbbiakra nézve is.
            Ismét briliáns előadást hallottunk, és a fűtés automatikus leállása ellenére is (ígérem, ez legközelebb nem lesz!) nagyon jól éreztük magunkat. Már csupán azt nem értem: az iskolában eddig miért csak a „Nyitnikék”-ről hallottam Szabó Lőrinc kapcsán..? Eszter ígérete szerint fogunk még találkozni Szabó Lőrinccel az előadásokon…


A fotókat köszönöm Karvázy Szabolcsnak!


Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.
/