A Pátyi Könyvtár Irodalmi Klubja

Nem csekélyebb témája volt a november 24-i előadásnak, mint Babits, a „megkoronázott költőfejedelem” pályája életrajzi adatokban, összefüggésekben és verseinek tükrében. Már a személyiség nagysága és műveinek terjedelme is érzékelteti: nem kis vállalkozásról volt szó ennek az életműnek egy előadásba sűrítésére tett kísérletével. Eszter előadássorozatának eddigi leghosszabb estje több mint két órán át vette igénybe a hallgatóság figyelmét, a szünetet nem számítva. Ez néhány későn érkezőnek az állóképességét is próbára tette, mert ezúttal már nem volt elég a szokásos ötven szék sem.

Babits Mihály élete három korszakra bontható, ezt követte az előadás tagolása is, melynek vége felé pedig ezek összegzését hallhattuk a Cigány a siralomházban című versének első három versszakában. Az előző két költőnél (Juhász Gyula, Szabó Lőrinc) megszokott módon, az életrajzi dátumok mentén haladva kísérhettük végig Babits szellemi fejlődését. Az előadás szerkezetének újdonsága pedig  – ami számomra különösen tetszett – a sok utalás kortársainak életrajzi mozzanataira, az életrajzi összefüggések, szellemi kölcsönhatások bemutatása, az eddigieknél sokkal gazdagabban. Mert ugyan mind Juhász Gyula, mind Szabó Lőrinc életrajzában több párhuzam és baráti kapcsolat villant föl hol említésszerűen, hol források citálásával, ezen az előadáson viszont több költő neve hangzott el, mint a legutóbbi verses előadóesten, ahol egy téma köré csoportosítva hallgathattuk különböző nyugatos költők gondolatait, verseit. Sőt, nem csak nevesítve kerültek szóba kortársak, de nagyon fontos életrajzi momentumokra, illetve ezek összefüggéseire kaptunk rálátást. Igaz, ezt megkövetelte a költőfejedelem kiterjedt kapcsolatrendszere is, hiszen ez a cím úgyszólván hivatalosan járt ki Babits Mihálynak. Babits pályájának csúcsa ugyanis a 20. század legfontosabb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak a főszerkesztői posztja, majd pedig a legrangosabb irodalmi kitüntetés, a Baumgarten-díj kurátori tisztje.

Az előadás első része alaposan megvilágította a költői útkeresés kezdeti lépéseit, Kosztolányi és Juhász Gyula barátságán keresztül. Részleteket hallhattunk hármójuk levelezéséből, ami vicces fényben tüntette föl az ifjú titánokat egymás és önmaguk kölcsönös dicsőítése, illetve Ady Endre személyének és költészetének pocskondiázása közepette. Az identitás megalapozásán túl, pontosabban innen megismerkedhettünk Babits szellemi keresgélésével a filozófia világában (Schopenhauer, Nietzsche, Bergson), valamint kísérleteivel a szecesszió irányzatán belül. A nehéz gondolatok után az erotika témája került középpontba: a költő találkozása a szerelemmel (?) egy fogarasi szőke leányzó személyén (vagy inkább testén) keresztül (Sugár című verse).

A szünet után folytattuk Babits Mihály további két korszakával. Itt az eddigiekhez képest több szó esett a politikai szerepvállalásról, ennek következményeivel együtt, bár Eszter ígérete szerint irodalom és politika viszonyáról külön tematikus est lesz majd. A Károlyi-kormány, illetve a proletárdiktatúra idején történt kinevezései okán két rangos irodalmi társaságból is kizárták Babitsot, a régi-új politikai rendszer pedig zaklatta, színvallásra akarta kényszeríteni, ami elől később az esztergomi „elefántcsonttornyába” menekült. Lelkiállapotát mindannyian mélyen átélhettük egy verse (Szíttál-e lassú mérgeket) és egy ún. prózaverse (Isten fogai közt) lenyűgöző tolmácsolása révén.

Ebben a politikai és egyéb magánéleti okokból (viszonya Ady özvegyével, Csinszkával) bizonytalan időszakban tűnik föl Babits életében Szabó Lőrinc, rajta keresztül pedig későbbi felesége Tanner Ilona (Török Sophie), amiről már részletesebben hallhattunk a Szabó Lőrinc-esten is, most pedig Szabó Lőrinc visszaemlékezéseinek ismételt felidézésével újra megborzonghattunk a bizarr történeten. Ennek a házasságnak a kiegyensúlyozottságát, és Babits lojalitását feleségéhez szépen fejezi ki az Engesztelő ajándék című verse, mely érdekes ellentételezése a fiatalkori Sugár címűnek, a fogarasi lányhoz.

Harmadik korszakában Kosztolányival és József Attilával történt összekülönbözése mellett nyomasztó hatást gyakorolt rá az újabb háború közeledte, s verseiben kifejezett politikai állásfoglalása miatt Babits életében váltakozva követik egymást a botrányok, elmarasztalások, ezekkel párhuzamosan pedig a díjak, elismerések. Élete vége felé gégedaganata, illetve annak operációja következtében elveszíti a hangját, így maradnak ránk beszélgető füzetei. Hogy mennyi humora volt még a megpróbáltatások ellenére, azt a Gyümölcsbe harapva című költeményén keresztül mutatta meg nekünk Eszter. A hosszú, de rendkívül tartalmas és csodálatos előadást Jónás imája című versével fejezte be.

Az előadás folyamán nem csak sok összefüggés és forrás, idézet hangzott el, hanem rengeteg utalás is a „kötelező alapművekre”, így bőven kaptunk olvasnivalót, melyek egy része a Könyvtárból kölcsönözhető, egy másik része pedig hamarosan meglesz, ha a Polgármesteri Hivatal pénzügyi csoportfőnöke is úgy akarja.

A szünetben az Ida Cuki, pontosabban Gábor Ákos támogatása révén, mindenki nagy örömére finom süti is került a tea, kávé mellé, amit ezúton köszönök a vendégek nevében is. Remélhetően követőkre talál a jó példa a helyi irodalmi-kulturális élet civil támogatásában, mecenatúrájában.

A videofelvétel elkészítéséhez rendelkezésünkre bocsátott kamerát köszönöm Peng Györgynek, a fotókat pedig Dévai Györgynek, Karvázy Szabolcsnak és Kollár Tamásnak.

Eszter még az előadás után, a színházi hagyományokhoz képest rendhagyó módon, demokratikusan megszavaztatta az éppen jelenlévőkkel az idei év utolsó rendezvényének időpontját. Szerencsére én is pont ráérek, így még arról is olvashatnak majd egy nagyszerű élménybeszámolót…