2010. november 2., kedd
Szabó Lőrinc-est, október 27.
kedd, november 02, 2010 |
Bejegyzés szerkesztése
A videofelvételt ezúton is köszönöm Peng Györgynek!
Múlt hét szerdán elérkezett Kiss Eszter művésznő rendezvénysorozatának második előadása, amit már többen vártak az érdekfeszítő téma miatt: ezúttal Szabó Lőrinc költészetével foglalkoztunk. A várakozást érdeklődés is követte, ami számszerűen kb. 40 főben realizálódott – látványos fejlődés az előző rendezvényhez képest. A költő népszerűségén túl minden bizonnyal benne volt ebben a Juhász Gyula költészetét tematizáló előző klubest varázsa, meg egy kicsit a marketing hatása.
Szabó Lőrinc művészetéért azonban nemcsak a vendégek lelkesednek, de az előadás bevezetőjében, illetve az est folyamán később elhangzott megjegyzésekből kiderült, Eszter már gimnazista kora óta rajong érte. Gyanús volt, hogyan hódíthatott meg a költő annyi nőt, holott nem volt szépségideál, de aztán megtudtuk: a filozófiájának nem lehet ellenállni. Következésképpen az előadó e két kiindulópont köré építette fel az előadás gondolatmenetét. Valószínűleg szerepet játszott Eszter rajongásában egyébként az a körülmény is, hogy egyik diákkori barátnője a költő unokája volt. Mindenesetre ez a lelkesedés a mai napig tart, amiből barátság született Kabdebó Lóránttal, Szabó Lőrinc hagyatékának egyik legjelesebb kutatójával. Rajta keresztül eljutott a publikálatlan forrásokig is, amiből néhány érdekességet megcsillantott számunkra az este folyamán. További következménye ennek a rajongásnak az a tévéjáték, amelyben a költő feleségét és szerelmét alakítja egyszerre Kozák András oldalán, és amit az előadás után közösen meg is néztünk. Ilyesmiről maradt le az, aki kihagyta a klubestet. Bánhatja, de vigasztalja az a körülmény, hogy a tévéfilmet valamint az előadást felvételről utólag is megnézheti a Könyvtárban – igaz, a hangulatért nem kárpótolja.
Az előadás alatt több vers hangzott el, mint Juhász Gyulától múltkor, most ugyan többször csak részletek, mivel Szabó Lőrinc költeményei hosszabbakra sikerültek. A sok verset magam részéről nagyon élveztem, kár, hogy most nem követték egymást olyan szigorú sorrendben a papíron, ahogyan elhangzottak – ugyanis az előadásokon a verseket nem csak hallgatjuk, hanem szemünkkel is követjük a hozzászólások megkönnyítése érdekében –, kissé zavaró volt felolvasás közben a folyamatos zörgés az ide-oda lapozgatás miatt. Hogy a terjedelmes szövegek Szabó Lőrinc költői erősségei vagy gyengéi közé számítanak-e, azt nem tudom, de az utókor mindenképpen hálás érte, mert amint megtudtuk, költői és publicisztikai munkássága mellett grafomán hajlamánál fogva nem csak sok ezer levelet írt élete során, hanem egészen egyedülálló módon ránk hagyta gondolatait verseinek keletkezési körülményeiről is, feljegyzések formájában. Ezt ma Kabdebó Lóránt gondozásában a „Vers és valóság” című kötetben tanulmányozhatja az utókor. (Művei közül jó párat a Könyvtár is tárol, jó lenne, ha megvehetnénk már az újabb kiadást.)
Az életrajzi megközelítésű előadás elején a költő gyerek- és ifjúkorának meghatározó élményeivel kapcsolatban arról hallhattunk, hogy már ekkortól kettősség jellemezte személyiségét, ami végigkísérte egész életén: az iskolában egyszerre mintatanuló és lázadó diák, fiatal költőként pedig ragaszkodik a klasszikus verseléshez, és egyszersmind keresi az utat a modernséghez. A lázadó hajlam ellenpólusát Babits Mihályban találja meg, akivel egy csapásra barátságot kötnek. Tovább korszakolva életét, végigkísérhettük költői és szellemi fejlődését, lelki szenvedéstörténetének stációit, valamint felfogását a társadalomról. Megismerkedhettünk a realizmushoz való viszonyával, valamint az ezzel való kísérletezés közben feltalált, sajátosan Szabó Lőrinci csattanóval a realista versei végén. Eszter nagyon elegánsan fűzte múltkori előadásának mondandóját az előadás menetébe, összekapcsolva Juhász Gyula pályáját Szabó Lőrincével. Utóbbi költői és szellemi fejlődésében meghatározó élmény volt a beteg Juhász Gyulával való találkozás, ez nagyban hatott rá annak az egészen sajátos látásmódnak a kialakulásában, ami további költeményeit jellemezte, és aminek aztán a magyar irodalomban több követője is akadt: rájött ugyanis, hogy verseiben kísérleti alanynak használhatja önmagát, és egyben megfigyelője is lehet ennek a kísérletnek. Aktor és néző kettős látásmódjának álomszerű állapota ettől fogva végigkíséri költészetét.
Eszter a költő életét alapvetően meghatározó nőügyek közül a legalapvetőbbet emelte ki és mutatta be, Vékesné Korzáti Erzsébettel való viszonyát. Életrajzi pletykákból ezúttal kevesebbet hallhattunk – amit személy szerint sajnálok az előadó fentebbi ismeretségei okán –, viszont nagyon feszített volt az előadás tempója a végére tervezett filmvetítés miatt. A kávé- / teaszünet után lejátszott tévéfilm hatására az előadás most inkább kissé multimédiás lett, mint interaktív, de ötletes új szín a klub életében, számomra tovább fokozta az előadás színházi jellegét – véleményem szerint megfontolandó lenne a továbbiakra nézve is.
Ismét briliáns előadást hallottunk, és a fűtés automatikus leállása ellenére is (ígérem, ez legközelebb nem lesz!) nagyon jól éreztük magunkat. Már csupán azt nem értem: az iskolában eddig miért csak a „Nyitnikék”-ről hallottam Szabó Lőrinc kapcsán..? Eszter ígérete szerint fogunk még találkozni Szabó Lőrinccel az előadásokon…
A fotókat köszönöm Karvázy Szabolcsnak!
Címkék:
Kiss Eszter,
Szabó Lőrinc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
-
►
2012
(29)
- ► szeptember (3)
-
►
2011
(31)
- ► szeptember (2)
Rendszeres olvasók
Üzemeltető: Blogger.
0 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:
Megjegyzés küldése