Oldalak

2013. május 16., csütörtök

Meghívó - Hang-nemek: Molnár Krisztina Rita

ÉN-EK
VERSBEN ÉS MESÉBEN



 „Az „én” szó eredete vitatott. A nyelvészek szerint ősi örökség a finnugor korból. Feltételezhető, hogy az „ének” az „én”-ből származik „-k” képzővel, talán hasonlóan a „lélek”, „torok” szavakhoz”.
(Benkő Loránd)



Az Irodalmi Klub előző félévben zajló estjein Molnár Krisztina Rita a KÖVEK, MACSKÁK, ANGYALOK című sorozatban a kortárs líra jellegzetes képeit járta körül. A februárban kezdődő HANG-NEMEK sorozat a kortárs próza jellegzetes női mesélőinek hangját mutatta be.


2013. május 27-én, az utolsó előadáson Szabó T. Anna beszélget a szerzővel az Ünnepi Könyvhétre megjelenő két új könyvéről. Az esten Molnár Krisztina Rita lírájának és prózájának hangja is megszólal majd.


A Kőház (Scolar Kiadó) a költő harmadik verseskötete, a Maléna kertje (Naphegy Kiadó) című meseregény pedig első hosszabb terjedelmű prózai munkája.




„A város szélén, Füge Maléna kertjében kezd bonyolódni Molnár Krisztina Rita meseregénye. A biztonságot adó kertben, amiben egy hársfa és egy tölgyfa áll, és ahol Máli magányos délutánjai telnek, és ahová végül minden szereplő belép. Szibill, a több ezer éves tücsök, Máli sokáig egyetlen társa, aztán Janó, aki lehet, hogy utcagyerek, a nagyszájú Luca, a törpesünök gazdája, és Bicajos, a postás, akinek szintén megvan a maga titka. A kertből, ahová Máli egy faágak közt megbújó rejteket álmodik, de ahonnan mégis ki kell lépnie ahhoz, hogy elmenjen bodzát szedni az utcagyerekkel, akinek a nagymamája kórházban van, vagy azért, hogy megfesse a macskamúmiát és hogy végül egészen a görög Kréta szigetéig repüljön, ahol megérti, mit is jelent valójában, hogy minden folyó a tengerbe igyekszik. 
Az átváltozás meséje a Maléna kertje, az események – akár Ovidius átváltozás-történeteiben – az egymásra találás és az elválás élményei körül bonyolódnak, számtalan izgalmas fordulattal és meglepetéssel.”

Szvetelszky Zsuzsa a Maléna kertje című meseregényről


„Tűz van, tűz van, ég a város, ég a ház is: minden elpusztul, ami eddig számított. Ráadásul a tűz körül, az emberek között ott sürgölődik a gonosz is, de nem táplálja, hanem oltja. Ezzel a nyugtalanítóan álomszerű, klasszikus lüktetésében is szabálytalanul csapongó, félelmetesen lobogó verssel kezdődik ez a könyv, mintha már első versében is felégetné, amit a nyugodt kötetcímmel, a Kőházzal felépített. Ahogy tovább olvasunk, egy pillanatnyi idill (néni a napon, pásztorlányka) után mindjárt jön az „őrült nő”, aztán a „felizzó” „feszítő” vágy és sóvárgás, „fortyog a tűz az erekben”: láng bujkál ebben a könyvben, felizzítja a gyanútlan olvasót. Nem lehet abbahagyni. Csupa tűz, csupa sodró, feszítő kérdés. Muszáj odafigyelni rá.
Mi van, ha „zsarátnok fészkel” benned, ha nem alszol a „sodró” vágytól, ha nem alszik ki benned a tűz és csodát várva világítasz, mint a folyosón égve hagyott villany, „mint egy fénysor/ a karácsonyt váró balkonon”? Mi van, ha ez a tűz tartja fenn benned a fény ígéretét, és számodra ez a vágy az igazi szolgálat? Mi van, ha nem szűnsz meg égni? Ha nem fogadod el, mint Kosztolányi, hogy otthon vagy a világban, de nem vagy otthon az égben? Ha nem ismered el József Attilával, hogy „nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret?” 
És mi van, ha elhiszed, hogy a fény legyőzi az időt?” 

Részlet Szabó T. Anna a Kőház című verseskötethez írt utószavából


Az esten közreműködik:
Záhonyi Enikő - ének
Simon Attila - zongora


Molnár Krisztina Rita blogja: molnarkrisztinarita.blogspot.hu







0 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:

Megjegyzés küldése

Hozzászólások

Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.
/