Oldalak

2011. március 7., hétfő

Meghívó - Arany János-est - Az epikus Arany


"Mély homályban, éjféltájban,
Kis fény is ha nagynak tetszik,
Hogy a föld körén bolyongtam:
Egy barázdát én is vontam."




Szeretettel meghívjuk a Könyvtár Irodalmi Klubjának következő estjére, melynek témája Arany János epikus költészete, Kiss Eszter művésznő előadásában. A klubest időpontja: 2011. március 9. szerda, 19.30-21 óra.

Azt est folyamán elhangzó versek letölthetőek innen: letöltés.




2 hozzászólás - Írja meg a sajátját itt!:

jakab írta...

„Gondolatok a könyvtárból”

Amikor még sokkal fiatalabb voltam, nekem is mindig mindenről ugyanaz jutott eszembe.
Ma már nem. Ráadásul a bort szőlőből tartom helyesnek készíteni, a köztartozásaimat pedig nem a végrehajtó szedi be.
Kiss Eszter színművész szórakoztató, gondolatébresztő, előadásai a magyar költészetről, a Pátyi Könyvtár Irodalmi Klubjában minden alkalommal gondolkodásra serkentenek.
A magyar nyelv és irodalomból jut eszembe, számtalan, szebbnél szebb…
Legutóbb is, mikor Ágnes asszony balladájában

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hol is láttam ezt a képet?

„.. már nyolc órakor lehozták a cellájából az alagsoron át. Egy szobában várt, türelmesen.
Kinyílt az ajtó, és megjelent benne ő: a pepita ruhájában, mely már egészen elrongyolódott. Utána két fegyőr, szuronyos puskával.
Nem is ment, odaszédült a vádlottak padjához, az elnök felé. A fegyőrök, akik mindig a sarkában voltak, megigazították, aztán haptákba vágták magukat.
… A közönség ezalatt a bírákat figyelte, akik tóga és föveg nélkül ültek az emelvényen, az utcai ruhájukban, nyakkendővel és keménygallérral, de bizonyos személytelen méltósággal, szinte középkorian, szinte ókorian, mert ezeknek az embereknek itt a földön az volt a csodálatos hivatásuk, hogy igazat lássanak a többiek fölött, ezt tanulták, ebben éltek, s egykor a gyászjelentésükön, a sírkövükön is ez áll majd: bíró.
… Erre ahelyett hogy lefeküdt volna, megvárta, míg elalszanak.
- Aztán bementem a hálóba.
- Még mindig nem ment be a hálóba - mondta az elnök az asztalra ütve.
… Az elnök sejtette, hogy itt lehet valami, egy titok, melyet közülük senki sem tud, talán maga a vádlott sem. De tovább haladt. Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl. Ő, aki már hozzászokott ahhoz, hogy az emberek nem ismerhetik meg egymást, teljesítette kötelességét.
- Beszéljen - nógatta a vádlottat. - Amikor a hálóba ért, a gazdái már aludtak. Mit tett akkor?
- Akkor én...
- No, csak mondja ki - szólt az elnök, nagyon szigorúan. - Akkor maga odalépett az asszonya ágyához, és amíg aludt, a szívébe mártotta a kést. Ezt a kést ni.
Fölemelte a bűnjelek között lévő óriási konyhakést, meglóbálta a levegőben, úgyhogy a hallgatóság felszörnyülködött, majd a vádlott felé tartotta, s még mindig ide-oda forgatva, ezt kérdezte tőle:
- Ez volt az?
- Ez - mondta Anna, és hátratorpant, mert úgy érezte, hogy most a szívében forgatják meg a kést.
Végre eldadogta, hogy történt. Nem is annyira a saját szavaival, mint inkább azokkal a szavakkal, melyeket a rendőrtisztviselőtől meg a vizsgálóbírótól hallott, eléggé folyamatosan adta elő a gyilkosság lefolyását.
- Megölte az asszonyát - ismételte az elnök -, megölte a kenyéradó asszonyát, aki magát sohase bántotta. Menjünk tovább. Mit csinált azután?
- Kifutottam a szalonba.
- Nem, még nem futott ki. Csak ne siessünk. Maradjunk egyelőre a hálóban. A gazdáját is leszúrta, mint egy orgyilkos, kilencszer döfte beléje a kést. Így volt?
- Így. De én a méltóságos urat nem akartam bántani. Megijedtem tőle.”

Kosztolányi Dezső, Édes Anna* bírósága nem adott felmentést.
* http://mek.oszk.hu/04700/04772/

jakab írta...

Arany János mesterien bánt rendkívül nagy szókincsével. Nemrég olvastam az irodalmi hetilapunkban, „az angolok Shakespeare-t már csak szótárral tudják olvasni, míg mi magyarok gond nélkül megértjük a Halotti Beszédet” legenda cáfolatát egy tárcacikkben.**
A nyelvész szerző Arany Jánost hozta egyik példának.

„Olykor persze művészi eszköz az archaizálás, a távolítás: ez a XIX. században mindenütt divat volt, de az élő nyelvhasználatot nem tükrözi. Ha ebben a korban nézzük az irodalmakat, olyan, mintha a nyelvek változása kis időre visszafordult volna (lásd Wagner németsége). Nálunk ennek Arany a nagy művésze. Ezt írja 1876-ban: Halad középig, hova záros / Kapcsát ereszték mesteri. Ez nehezebb, mint a Halotti Beszéd, mert nehezebb is akar lenni.”

Az idézet a Híd-avatásból való.

„A kártya nem „fest”, - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.”

A megértésben Sőtér István segít.*** „…a Margit-híd, esztendős múltjával, a Sziget előtt találkozó két szárnyával ("hova záros Kapcsát ereszték mesteri") - megannyi alkalma és forrása az ihletnek,”

Azért is jók nekem ezek az estek, mert gondtalanul, ilyenekre lehet gondolni.

** http://www.es.hu/2010-12-21_kapcsat-eresztek-mesteri
*** http://www.bibl.u-szeged.hu/oszikek/tanulmanyok/soter62.html

Megjegyzés küldése

Hozzászólások

Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.
/